Ma nyugodt, lehetőleg ügyfélmentes napban reménykedtem, mert tegnap este elcsábított a Don haverom egy kis békés ultira meg sörözgetésre. Fél négyre értem haza csatakrészegen. Csita minden pénzét elnyertük, de ezt társaságunk szabályainak megfelelően még az éjjel el kellett inni. Hiába rendeltünk kör keverteket az egész kocsmának, Csita lapjárása meg ütemérzéke nem akart javulni. Az este végén már felhagytunk a kártyával és gitárkísérettel felváltva daloltunk irredenta és kommunista nótákat. Az Erdély induló után jött a Vörös Csepel. A közönségnek az egyik fele mindig velünk énekelt, amíg a másik fele meg akart verni. Alapvetően egy kellemes szerda estét tartottunk, csak reggel ne kellett volna felkelni és bemenni a melóba.

 

Embertelen másnaposan és késve indultam, de útközben ászt húztam tízesre. Már a trolin ültem, amikor valami ütközés volt a légifolyosókon és a Városliget sarkánál rázuhant a vezetékekre egy törött szárnyú turul. Máris volt alibim a késésre és még a főnökömmel, Virággal is találkoztam, amikor a balesetnél katasztrófa-turistáskodott. Igaz, hogy utána negyedórát kellett gyalogolnunk, mert a teherautó méretű szárnyas miatt az egész környéket lezárták. Bent a nap azért nem indult valami könnyen, a fürdés, fogmosás és két rágó ellenére is olyan cefreszagom volt, hogy ablakot kellett nyitni.

 

Délutánra még melegebb lett a pite, mert ügyfélmeeting jött, Radványival súlyosbítva. Ettől a csávótól amúgy is mindig kinyílik a bicska a zsebemben, emellett a minden mozdulatra fejembe hasító fájdalom sem segített az úri modoromon. A kis genyó folyamatosan teljesíthetetlenül rövid határidőre ígért olyasmiket, amiket vagy nekem, vagy a csapat másik, jelen sem lévő trógerének kellett volna megcsinálni. Az ügyfél előtt mégsem baszhattam le, úgyhogy kénytelen voltam időhúzásra játszani és reménykedni, hogy Virág, aki elvileg a meetinget vezette, helyére teszi az idiótát. Sajnos a csaj ma jött meg a szabijáról, úgyhogy még nem volt képben. Így végül csak sikerült olyat vállalnunk, ami garantálta a szombati munkanapomat.

 

Miután az ügyfél elköszönt és Virág kikísérte, visszafogott és kulturált hangnemben megkérdeztem a Radványit, hogy mégis mi a faszt gondol magáról. Még neki állt feljebb és proaktív ügyfélkapcsolatról és elsőrendű folyamatmenedzsmentről kezdett hadoválni, ami lehetővé teszi a vállaltak teljesítését. Mivel konkrétan nekem (vagy a Lalinak) kell az egészet megcsinálni, nem értettem, hogy mit akar ezen folyamatmenedzselni és miért aktívkodik, amikor neki igazából nincs is köze a projekthez, csak ő a Key Account Manager. Ezt közöltem is vele, mire azt mondta, hogy ne szóljak bele a kompetenciámon kívüli kérdésekbe. Ekkor visszajött Virág és csak emiatt nem kapott a Radványi egy akkora pofont, amitől az ajtót is kivitte volna.

 

Én csak mezei melós vagyok, ő meg Team Manager, de nagyanyám üdvösségére esküszöm, hogy ezt megemlegeti. (A mutter mindig is meggyőződéses ateista volt és külön engedélyt adott rá, hogy a családtagok esküdözhetnek a lelke számlájára.) A maradék munkaidőnek már nem volt haszna: füstölgéssel, vízivással és valószínűtlen, de látványos bosszútervek kiagyalásával töltöttem.