Gyászol az iroda, Csákvári Zsófi elvesztette pikkelyes kedvencét. Nincs többé közöttünk Bonifác, a legbarátságosabb kínai sárkány a Duna mentén. Eljöttek érte tegnap este. Vagy tizenöt elegáns, csendes kínai kísért egy mosolygós, szakállas, ősz bácsit Zsófiék külvárosi házához. Liu-zsen mester tolmács útján bemutatkozott, fehér teát és lakkozott teakészletet ajándékozott a háznak és elnézést kért az addig történtekért. Újfent elmagyarázta, hogyan került Bonifác bűncselekmény útján annak a lepukkant csávónak tulajdonába, aki végül eladta. Végül udvariasan megkérte Zsófit, hadd vásárolja vissza Bonifácot. Végül sor került a tranzakcióra és a kissárkány sem tiltakozott különösebben, csak valami sipogással jelezte ellenérzését a távozással kapcsolatban. Zsófinak persze a szíve tört darabokra, de úgy érezte, hogy nem tarthatja meg lopott háziállatát. Ígéretet kapott, hogy látogathatja majd, de a nála hagyott névjegykártya nem volt bíztató, a kínai karakterek között csak a telefonszámot lehetett kivenni.

Az egész munkanap szottyadt hangulatban telt, a végén még azzal is sikerült rátenni, hogy az asztalomon felejtettem a pénztárcámat. Nem messze töltöttem az estét, úgyhogy vissza tudtam menni érte. Nyolc magasságában általában már senki nincs a cégnél, ezért meglepődtem, amikor mozgás zaját, ajtók nyílását hallottam az emeletről. Ostoba módon felmentem körülnézni. Arasznyi vastag, kígyószerű, de rózsaszín emberbőrrel borított, egyértelműen élő tömlő lebegett mellmagasságban a folyosón. Az egyik tárgyalóból jött elő és a nyomtatószoba ajtaja mögött tűnt el. Még soha nem ittam annyit, hogy vizionáljak és biztos voltam benne, hogy nem két sörtől fogom elkezdeni. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, úgyhogy megfogtam az ajtót és teljes erőből rávágtam a csőre. Tettemet artikulálatlan ordítás követte, a tömlő összehúzódott és a nyomtatószobából előbukkant a sokméteres nyak végén Yumi, a visszafogott, idős japán hölgy feje, tintával összekent szájjal. Vért köpött, majd angolul szólalt meg:

Mindent megígértem, majd azonnal taxit hívtam és hazamenekültem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.