A hétvégét saját magam életre pofozásával és mérhetetlenül döcögősen haladó munkával töltöttem. A mai ügyféltalálkozó akár megkönnyebbülés is lehetett volna. Ezzel szemben a nagy nehézségekkel határidőre megalkotott anyag körülbelül három másodperc alatt megtekintésre, elfogadásra és elfelejtésre került. Ezután két órán keresztül próbáltam mosolyogni, miközben egy rám egyáltalán nem tartozó, viszont lényegtelen részleten vitatkozott az ügyfél, a főnököm és a Radványi. Magamban közben százszor megfogadtam, hogy többet hétvégén akkor se dolgozom, ha a cég létezése forog kockán, illetve akkor különösen nem. Megvan ez a hülye szokásom, hogy nem szeretek cserben hagyni kollégákat és az ígéreteimet megpróbálom betartani. Bezzeg ha lusta rohadék lettem volna, akkor ma prezentálok valami befejezetlen, igénytelen vackot és a héten véglegesítem. Senkinek nem tűnt volna fel és nem kellett volna a vasárnapi rajzolgatás közben figyelni a lila gyíkokra, amelyek valójában nem is futkároztak a képernyőn. Nyugodtan wii-zhettem volna a lakótársakkal és az esti találkozót is sem kellett volna átrakni mára.

Igaz, hogy így érdekesebb lett, mert nem csak Misával futottam össze, hanem vagy egy tucatnyi másik turulsámánnal is. A Dürer-kertben ittunk egy sört, aztán még nyolcat-tízet. Nekem a munkából nagyon közel volt, ő meg valami toportyánűző szertartásról jött, amit a Városligetben tartottak. Nem teljesen értettem, de mintha a vérfarkasokat próbálták volna távol tartani.

 Misával még az általánosból ismerjük egymást, becsületes neve Nádor Mihály és szerintem már csak én hívom Misának. Az ősmagyar követői Alpár Táltosként tisztelik és láttam az arcán, hogy kicsit zavarta a két ismerősi kör keveredése. Viszont ő hívott és javasolta a helyet, amúgy pedig mire is való egy gyerekkori haver, ha nem arra, hogy cikibbnél cikibb helyzetekbe keverjen? Pedig még csak fel sem emlegettem a végigrosszalkodott sulit és a számtalan figyelmeztetőt, intőt és rovót, amit együtt kaptunk. Akkor még egyáltalán nem tűnt lényegesnek, hogy a bal kezén és lábán hat ujja van, legfeljebb nyolcadikban, amikor Adyból érthetetlen módon ötöst kapott. Korán önálló életre kényszerült, úgyhogy amíg én gimivel meg egy sikertelen egyetemmel balfaszkodtam, ő gyorsan megbízható és ügyes műbútorasztalos lett. Úgy tűnt, hogy emellett megmarad a régi, csajozós, nagypofájú Misának, amikor a 2010-es Májusi Események a feje tetejére állították az életét. Szinte azonnal mágikusan aktívvá vált, mégpedig teljesen meglepő módon természetsámáni vonalon. Elsőként beszélt a Bakonyi Turullal és megkapta az életcélját. Azt mondják róla, hogy lovagolt a csodaszarvason és egyedül kergette el a lúdvérceket a Rákoskeresztúri köztemetőből. Ezekről a tetteiről nem tudok nyilatkozni, de az biztos, hogy tud beszélni állatokkal és a nyári vízitúránkon szétoszlatta az esőfelhőket. Nagyhatalmú táltos és komoly politikai befolyása lehetne, ha nem utálná tiszta szívből az egész vezérséget. Sokat nem tudott tenni, amikor júliusban kitörtek az ősmagyar-keresztény villongások, de a bíborossal közös nyilatkozatban ítélte el az egész hajcihőt, majd sürgősen önkéntes alföldi száműzetésébe menekült. A radikálisabb sámánok kinézik, de amíg a Turultól kapott naprózsa csak az ő tenyerén díszeleg, addig nem tudnak mit tenni.

Kicsit fura volt együtt sörözgetni és nosztalgiázni, de úgy éreztem, hogy neki is szüksége van olyan kapcsokra, amelyek a régi, normális világhoz kötik. Meséltünk egymásnak az életünkről és jól lebaszott a hétvégi gombázásért. Azt mondta, hogy ezzel az erővel a misebort is lenyúlhatnám a sekrestyéből és jól bekúrhatnék belőle a haverokkal. Azért jót röhögtünk, amikor emlékeztettem, hogy a nyolcadikos osztálykiránduláson pontosan ezt csináltuk. Megbeszéltünk még egy találkozót a hétre, de azt szerintem le fogja mondani. Túl sok dolga van és nagyon kilógok a mostani életéből. Azért a jövő nyári vizitúrára remélem eljön, mert az időjárás bűvölése mellett bográcsos slambucban is országos bajnok. Amikor pedig megittuk a söröket és el kelett indulni, még egy vékony bőrszíjon lógó kis medált is adott. Azt mondta, hogy hordjam folyamatosan, mert megvédelmez. Megígértem, hogy így lesz és nem akartam belekérdezni, hogy mitől is kellene megvédenie engem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.